Amikor 1945-ben a szövetségesek egész Németországot felszabadították a náci uralom alól, a lakosok úgy köszöntötték a győzteseket, mint a Messiást. Amikor pedig megkérdezték tőlük, hogy mi történt az országukban az elmúlt 5-10 évben, szemlesütve válaszoltak olyasmiket, hogy "de hát annyira rendes embernek tűnt ez a Hitler", meg "olyan szépeket mondott", és "nem is vettük észre, mikor fordult át minden".

És igen, ezeknek a bűnbánó, magukat jogosan szégyellő embereknek jó része ott tapsolt és karlendített a Reich pompázatos néprendezvényein, éltette a nagy vezetőt, buzgón bólogatva azokra a szólamokra, hogy a német nép a világ csúcsa, mindenki más alsóbbrendű, csodásan élünk, minden a lehető legszipiszuperebb. Aki pedig nem éljenzett a tereken és az utakon a náci uralom alatt, azok nagy része is csendben ment és élte az életét, dolgozott, hazament. Tűrte, hagyta.

Ma Magyarországon pontosan ugyanez a helyzet. Amikor megtudom az újabb teljesen hihetetlen, lesújtó vagy épp felháborító kormány-húzás hírét, mindig azt mondom: ennél már nem lehet lejjebb, ezután már nem tűr a nép. Aztán síri csönd. Nem ég a Parlament, nem égnek a szónokok szavai, nem ég az összegyűlt sok százezres tömeg lelke. Nem ég semmi, csak az újabb "leszarom-cigijük" csikkje, amit elpöccintenek, aztán átkapcsolnak egy újabb szappanoperára vagy valóság(talan)show sokadik részére, és azt mondják: "ez nem velem történik".

Régebben kijártam a tüntetésekre, sőt, hozzájárultam az ellenálláshoz (természetesen nem kődobálással vagy hasonlókkal, hanem a véleményem kinyilvánításával, terjesztésével, kiállással amellett, hogy valami nem jófelé halad). De most nincs hová kimenni. Nincs tüntetés. Sőt, már szinte egy olyan "klub" kincs, ahová be lehet ülni és elbeszélgetni ezekről a dolgokról. Hely még talán volna, de üres.

És pont ettől lesz minden egyre durvább körülöttük. És ezért lesz az, hogy amikor majd valami nagyon súlyos időszak után kimásznak a pincéikből, vagy akár a saját magukba zárkózásból néznek kifelé először a világra, ők is azt mondják, mint a németek '45-ben. "Nem is vettük észre, mikor fordult át minden".

"Nem velem történik". Ez a kulcsmondat, mondhatni, ezért tartunk itt.

Mert ha nem velem történik a hajléktalanok kriminalizálása, legfeljebb morgok, de leginkább oda se figyelek, aztán megeszem paprikás krumpli maradékát, és máris elfelejtem a dolgot.

Ha nem velem történik a sajtószabadság teljes lerombolása, nézem tovább a szappanoperát, az volt tegnap is, az megmaradt ma is, mi baj lehet?

Ha nem velem történik a közpénzek módszeres elrablása és magáncélokra, luxusra, harmadik világbeli diktátorok szintjét idéző blingblingre szórása, akkor nincs gond, még két Dreherre jut, sőt egy kevertre is, akkor legyen boldog mindenki a pénzével.

És így tovább.

Amíg egyszer csak nem találod magad te is egy újabb kormányakció kereszttüzében, inkább becsukod a szemeidet. Mert az úgy kényelmes, biztonságos. Boldogok a lelki szegények. Boldog vagy.

Más országokban, ahol a demokrácia szó jelent is valamit, a nép akarata előbb-utóbb győzedelmeskedik. Mondhatja persze bármilyen kormány, hogy "de hát a nép elment szavazni, szóval akkor négy évig az ő akaratukból kormányzunk", de ez egyrészt nem egy "bármit csinálhatsz" kártya, és nem is négy évre szól. Egy igazán demokratikus országban, ha a nép rájön arra, hogy nem ezt a lovat akarta, hogy a választások előtti ígéretek helyett teljesen mást tesz a kormány, akkor szépen megy, és leváltja.

Oké, nem lehet mindenki Petőfi, Rákóczi, kuruc gerilla vagy épp Koppány. Nincs fegyvered, nem értesz máshoz, csak a könyveléshez, a kertásáshoz vagy épp a villanyszereléshez, nem vagy népvezér, harcos, szervező. Viszont 2018 van, ott van előtted a számítógép és az internet (amíg még az szabad). Nézz körül. Olvass utána dolgoknak. Nézz meg külföldi véleményeket, olyanokat, akik kívülről, szabadon látják a Magyarországon belülről a szemellenző miatt elfedett dolgokat. Aztán pedig menj ki. Beszélj róla. Verődj csoportokba. Tudom, ha két ember politikáról beszélget, az már illegális, de csöndben megjegyezném, hogy egykor az alkohol is az volt, aztán nézd, mégse lettek absztinensek az emberek. Ja, meg ugye anno szavazati joguk se volt. Aztán kiharcolták. Mert az emberek elvileg igenis fel tudnak lépni saját akaratukért, ha akarnak.

De te most épp nem akarsz.

És azt mondod, ez a politikusok balhéja, én egyelőre megvagyok, nem az én problémám, nem velem történik, nem én tehetek róla.

Segítek. Igenis te tehetsz róla.

A politikai foglyok börtönében, amit mostanában Magyarországnak neveznek, van nagyjából 1000 börtönőr, de igazából inkább azt mondanám, hogy egyetlen börtönigazgató, és a neki hajbókoló csapata. Ezen kívül van mondjuk egymillió olyan, aki félrevezetésből, haszonlesésből vagy épp csak nettó butaságból a börtönőrök pártján van. És ezen kívül van Magyarországon nyolcmillió politikai fogoly.

Ki az erősebb? Az 1000 vagy a 8 000 000? Tudod, miért erősebb most az az ezer? Mert a nyolcmillió nem csinál semmit. Hagyja, hogy fogoly legyen, mert van mit ennie, van mit bámulnia, és ennyi. A megalkuvó egymillióval nem kell törődni, ők azok, akik a lázadás első jelére elpárolognak, vagy meghúzódnak, megvárva, míg elmúlik.

Ezer van ellenünk. Nyolcmillióan vagyunk.

Ideje végre felfognunk, hogy a homokba dugott fej nem csak azt jelenti, hogy eleresztjük magunk mellett a rossz dolgokat. Ez azt jelenti, hogy támogatjuk, életben tartjuk őket.
Húzd ki a fejed a homokból.
Indulj el, te is, és mind a nyolcmillióan.
Kergesd el az ezer börtönőrt.
Nincs kifogás. Az sem, hogy elkezdesz azon gondolkozni, ki legyen az új főnök, hiszen "mindenki más ugyanolyan rossz".
Ettől a legrosszabb még mindig a legrosszabb.

És ha most nem fogsz össze a többiekkel, ha most nem használod ki az igazi erőt, ami a többség akaratában rejlik, tényleg elvesztél, és majd 5, 10, 20 év múlva, amikor az 1000 megalomán, önző maffiózó hatalmát kívülről dönti meg végre valaki, neked nem kell csodálkozva és szégyenkezve előmásznod a menedékedből azon mammogva, hogy "nem tudod, mikor fordult át minden".
Indulj. Változtass.

Igen, tényleg kimondtam. Mert szeretlek annyira, hogy borzalmasan szarul esik azt látni, ahogy hagyod magad agymosni és irányítani.
Mielőtt hörögve védenéd a hitedet, hadd szögezzek le valamit: hited lehet, sőt legyen is. Hinni jó, és érdemes. Hinni olyasmiben szokás, ami belőled fakad, magadból, a saját világodból ered, és nem befolyásolja senki más. Hiszel egy életstílusban, hiszel egy filozófiai elvben, hiszel a szerelmedben, a szüleidben, a gyerekedben, a barátodban. Hiszel abban, hogy holnap is felkel a nap, és hiszel abban, hogy az élet értelme a szeretet. Vagy bármi egyébben. Komolyan, higgy akár abban is, hogy a Nap forog a Föld körül, vagy abban, hogy holnap világvége lesz.

De itt jön a nagy különbség.

A hit addig tart, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője.
Ha rávezetnek, hogy igenis a Föld forog a Nap körül, és holnap se jön el az armageddon, elfogadod, és ennek megfelelően változik meg a hited, mert értelmes ember vagy, és tudod, hogy a hit rugalmas, a hit változtatható, a hit nem a tények ellen való dolog.

A vallás viszont nem ilyen.

A vallás persze szintén a hiten alapul, de sokkal bonyolultabb annál. Vallásosként te nem abban hiszel, ami belőled fakad, hanem abban, amit mások a saját hitük alapján értelmeznek, vagy amit a hitedre építve körítenek.

Rajzoljuk le.

Hit: meggyőződés ⇒ te.
Vallás: meggyőződés ⇒ közvetítő (próféta, vallási vezető, stb.) ⇒ torzult meggyőződés ⇒ még több közvetítő (szent szöveg értelmező, szent szöveg modernizáló, az eredeti hit alapján létrejött szekta vagy felekezet, stb.) ⇒ még jobban eltorzult meggyőződés ⇒ (...és még ki tudja, mennyi ilyen közvetítő, torzító tényező) ⇒ te.

A hit flexibilitása a közvetlenség miatt természetes és hatékony. A vallás viszont a sok emberi tényező, és az általuk (tehát NEM istenek, földöntúli entitások és erők által) hozott szabályok és dogmák miatt egyáltalán nem rugalmas, és nem hagy téged a saját tempód szerint változni, alakítani a hiteden, meggyőződni és ráébredni dolgokra.

Hogy is néz ki ez megint folyamatábrán?

Hit vs. tények: meggyőződés ⇒ a meggyőződés ellen szóló tény ⇒ te, aki a tény alapján saját gondolkodásod szerint tudod változtatni a meggyőződésedet.
Vallás vs. tények: meggyőződés és az összes torzító közvetítő alapján számodra kötelezővé tett hit és életmód ⇒ a meggyőződés ellen szóló tény ⇐ az összes közvetítő, aki minden tény ellenére ragaszkodik az általuk képviselt dogmákhoz, ezért kötelez téged, hogy ne fogadd el a tényeket ⇒ te, aki a tények ellenére vakon mész mások után.

A hit soha nem követelt meg tőled olyan dolgokat, amelyek az élet, a szabad, korlátok nélküli emberi viselkedés ellen valók. A vallás igen. A hit sosem mondta, hogy takard el az arcod, hogy mások előtt viselj mindig parókát, hogy ne egyél ezt vagy azt, hogy mit tilos hajnalban és mit tilos éjjel, hogy kire hogyan nézhetsz, hogy mikor kell hová menned és mit csinálnod. Azt a vallás mondta, pontosabban azok a fent említett közvetítők és torzítók, akiknek ez akkor, abban a pillanatban érdekében állt. Belegondoltál már, hogy böjt idején azért nem eszel húst, mert egy távoli országban ez évezredekkel korábban higiéniai követelmény volt, amire később ráhúztak egy vallási maszlagot? Gondolkoztál valaha azon, hogy egyes felekezetek papjainak csak azért nem lehet felesége (pontosabban sem az, sem egyéb szexuális kapcsolata), mert ezer éve a vallás (mint intézmény) ezzel igyekezte megvédeni a hírnevét és a vagyonát, és ezt a kötelezettséget utólag írták bele a messiásnak tartott illetőről szóló történetekbe? Felfogtad, hogy két (egymással egyébként harcban álló) vallás is azért követeli meg egyaránt a nők arcának eltakarását, hajuk paróka alá rejtését, mert sok száz, vagy épp ezer éve csak így lehetett szabályozni az akkori társadalom számára károsnak tekintett szexuális kihágásokat, így vallási színezetet adtak a dolognak?

És mennyi ilyen van még! Egykori babonák, amelyek rossz értelmezés miatt kötelezővé váltak, vagy épp társadalmi csoportok által kitalált szabályok, amelyeket akkoriban csak úgy tudtak betartatni, ha (utólag) istenek és próféták szájába adták őket! Szombaton nem kapcsoljuk be a tévét, mert az elektromosság tűzgyújtásnak számít, az pedig munka, és az tilos... Atyaég, hogy hiheti el bárki, hogy ez ebben a formában isteni parancs?

Abba pedig végképp nem megyek bele, hogyan lehet még most, 2018-ban is lehetséges az, hogy kormányok, politikai és gazdasági erők vallási köntöst felvéve igyekeznek a választóikat, polgáraikat, alattvalóikat afelé irányítani, hogy őket kövessék, rájuk szavazzanak, nekik dolgozzanak. De ez egy másik téma, majd egyszer talán kifejtem.

A világ hatalmas és teljességében megismerhetetlen. Viszont egyre többet és többet tudunk meg belőle, térben és időben is növekszik a tudásunk. Túllátunk a naprendszeren, sőt az univerzumunkon is, ahogy belelátunk az élővilág és az anyag mind apróbb részecskéin az atomokon, elektronokon át a kvarkokig. És mégis, a vallások még mindig körömszakadtáig ragaszkodnak az elavult dogmáikhoz, vagy kétségbeesve próbálják megmagyarázni, hogy a kvark és az univerzum igenis szerepelt az ő világukban is, csak máshogy hívták.

És tudod mit? Még ez se baj. Csak lásd, hogy minden változik. Tőlem továbbra is higgyél Jézusban, Jahvéban, Allahban, a nirvánában, vagy a lélekvándorlásban, de akár a repülő spagettiszörnyben és az ezer csápos Cthulhuban is, ha úgy tartja kedved. De egyrészt azért higgy benne, mert te hiszel, és ne azért, mert azt mondják, vagy ezer éves könyvekben általad nem ismert emberek leírták. Másrészt pedig hittel vagy anélkül, de engedd el a dogmákat: bontsd ki a hajad, ereszd le a kendőt, ne menj szombaton vagy vasárnap kötelezően egy kőépületbe mások által celebrált hitmagyarázatnak behódolni. Ne hordj pajeszt, ne metéltesd körül a gyerekedet, ne borulj le nyugat felé, ne imádj szentképeket és egy kereszt alakú kínzóeszközt, mert papok, lelki vezetők, vagy épp a családod erre kötelez. Csak higgy, vagy ne higgy - ott belül. Mert a hitnek ott a helye. És hagyd, hogy a hited veled és a világgal együtt formálódjon. Engedd be az újabb és újabb igazság-szeleteket úgy, ahogy neked kényelmes.

Legyél szabad.
Legyél önmagad hite.
Köszönöm.